Rám tört a fáradtság. Ülök egy babzsákon, előttem laptop, miközben a 6 leendő masszőrünk a legelső mozdulatokat tanulja. Hallom Anna halk, nyugodt hangját, és a lelkem felsóhajt: hát itt vagyunk.

Egy éve döntöttük el, hogy belevágunk, tavaly nyáron napokon át ültünk a zuglói házunk előtt-mögött a füvön, dolgoztunk át teljes napokat akár éjfélig is, ősszel megálmodtam és létrehoztam ezt a honlapot, és aztán megtettünk mindent, hogy teljen a csoport.

Az utolsó pár hétben már csak a mai napig láttam el, minden ide csúcsosodott ki. Megvenni a pólókat, rányomtattatni a logónkat, kézben tartani a mindennapjainkat, zenéket összeállítani, megtervezni a jelenléti könyvecskénket, pontosítani a szerződésünket, közben a legkisebbem szülinapját is ünnepelni, összepakolni az 5 napra mindent, és még edzésre is eljutni… Sűrű napok vannak mögöttünk, és most, hogy már nincs mire készülni, nem kell feszesen rendezni az életemet, szól a vízszerűen hullámzó polinéz zene, le-lecsukódnak a szemeim, és megnyugszom.

Az eddig ismeretlen lányok, nők és egy szem férfink kezdenek ismerőssé válni. Tudjuk, ki miért van itt, mi a vágya azzal, hogy polinéz masszőr lesz, ki mitől szorong. Mint egy-egy virág nyílunk ki egymás előtt, és adunk és kapunk elfogadást és számtalan érintést szavakkal, tekintetekkel, a bőrünkkel egyaránt. Óráról órára válunk egyre közelebbivé, és üzenjük egymásnak:

ÚGY VAGY JÓ, AHOGY VAGY.

Olyan hálás vagyok Annáért és azért, hogy együtt dolgozhatunk. Olyan szép egyenrangúságban, kiegyensúlyozottan adjuk-kapjuk a szót, a vezetést. A legerősebb érzelmem a hála odaföntre, mert sokkal többet tehetünk annál, mint hogy masszőröket adunk a világnak: érzékenyebb, szeretettelibb embereket segítünk hozzá, hogya rengeteg hiányt szenvedő embernek nyújtson erős, megtartó támogatást a masszázsokon keresztül.

Sokszor és sokáig éreztem életem során, hogy nincs értelme élnem, hogy nem akarok itt lenni ezen a bolygón, de évek óta megtalál az az érzés, ami itt, most ebben a teremben megint, ahogy gyarapodnak a tanulóink a mozdulatokban, érzésekben, szeretetben: hogy de, van értelme, hogy ez szép, fontos, hogy a helyemen vagyok, hogy a helyünkön vagyunk Annával.

– Cserményi Csilla Virág Flo –